Mire jó a karácsony, mikor gyászolunk?

Mindjárt itt van a Szenteste. De mit kezdjek vele, ha nekem csak fájdalom van a szívemben? 

Azt hiszem, így visszagondolva 22 karácsonyra, amit anyukám nélkül töltöttem, már azt mondhatom, hogy az élet nagyobb rendező, mint azt gondolnánk. Néha engedni történni a dolgokat sokkal nagyobb hozzájárulás, mint kikényszeríteni egymódon.

A kontroll elengedése gyászolás közben is próbára tudja tenni az embert. Mert mi aztán nagyon akarjuk, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy szerintünk kellene. Ez nagyon emberi reakció. Azért akarjuk az egész életünket két kézzel tartani, hogy legyen egy kis biztonság az életünkben. Úgy hisszük, ha elég jól zsonglőrködünk az elemekkel, akkor nem következik be még egy tragédia, velem nem lesz baj, és a szeretteim, akik még itt vannak, így lehetnek biztonságban.

A kontroll hamis biztonsága egy drog. Azt az illúziót kapjuk tőle, hogy a dolgokat valahogyan mi a saját akaratunkból tartjuk a helyén. De vajon tényleg így van? 

Kipróbálta már valaki milyen úgy élni, hogy elengedi a kontroll akarását?

Ennek a karácsonynak nem így kéne lennie. Neki itt kéne lenni, de ha nincs itt már, akkor én biztos, hogy nem ünneplek, nem megyek sehová, és még egy fát sem állítok. 

Ha Ő már nincs itt, akkor legálabb azokkal töltöm az időm, akik még itt vannak. 

Számtalan megküzdésmód lehetséges, ha a gyászolás bekopogtat az életünkbe, és így kell szembenézni az ünnepekkel. 

Mert karácsonykor együtt a család és boldognak kell lenni, és jól kell lenni, és ajándékozni kell, meg bejglit enni.

Mit tanultam én az elmúlt 22 karácsonyból?

Ez is egy folyamat. Adj időt magadnak, legyél magaddal türelmes és megértő. Ha csak ellenállás és égtelen harag van benned, engedd meg magadnak. Legyél idén Grincs, legyél ellenkarácsonyozó. Rendben van.

Ha úgy érzed, csak átaludnád ezt a három napot, és ki se lépnél az utcára, akkor tedd meg. Nem baj!

Ha csak az unokák adnak egy kis vidámságot, akkor tölts velük minél több időt. Figyelj mások és a saját szükségleteidre, és határaidra. Nélküle is megengedhetsz magadnak meghitt pillanatokat. Szabad mosolyogni. Sőt, szabad mosolyogva emlékezni is. Ez színtiszta szeretet és nem árulás. Jogod van élni, sőt kötelességed is élni, ha te még itt vagy!

Az ember szeretné ezt jól csinálni. De vannak dolgok, amiket nem csinálni kell, hanem engedni. 

Megélni, átélni, átfolyni, átengedni.

Ez jelenti azt, hogy felfekszel a vízre és sodródsz az árral. Elengeded a kontroll akarását. Látszólag tehetetlen vagy, de valójában nagyon is tudatában vagy a folyamatnak, csak nem próbálod erővel akarással befolyásolni. Kíváncsi vagy. És megfigyelő. 

Mi van, ha nem döntöm el előre, hogy hogy fogom érezni magam? Mi van, ha csak megélem, és közben lehetőséget adok magamnak arra, hogy érezzem, amit éppen érzek?

Soha nem lehet elégszer kihangsúlyozni, hogy elsősorban rajtunk és a hozzáállásunkon múlik hogyan gyászolunk.

 Gyászolhatunk úgy, hogy azt vesszük figyelembe mit látnak belőlünk mások, és így azt tesszük, amit mások szerintünk elvárnak tőlünk.

Lehetünk a gyászunk áldozatai is, és egész hátralévő életünkben ülhetünk a "mi lett volna ha" mókuskerekében, magunkat marcangolva és tépve, keserűn, szomorún, abban a milliőben, ahol csak a szenvedés biztos, minden más választás egyszerűen nem megengedett számunkra.

Aztán csinálhatunk úgy a túlélésünk érdekében, akár hosszú évekig, mintha az egész meg se történt volna. Nem vesszük figyelembe az érzéseinket, elnyomjuk, elfedjük, eltagadjuk leginkább magunk előtt. Ilyenkor a karácsony visszakerülhet az életünkbe, de üres lesz, és semmitmondó. Valahogy nem tesszük oda a szívünket.

És csinálhatjuk azt is, hogy a dolgokat annak látjuk amik. Az érzéseket úgy fogadjuk el, ahogy vannak. Egy természetes változási folyamatnak tekintjük azt, ahogy a karácsonyhoz állunk. Nem harcolunk, nem küzdünk, nem akarunk és nem állunk ellent. 

Megkérdezzük a testünket és a lelkünket, mi esne jól idén? Kíváncsiak vagyunk a válaszra, és engedjük, hogy megsúja a lelkünk mire lenne idén leginkább szüksége, és azt adjuk meg. Nyitottan. Nem kiagyalva, nem megfelelésből vagy félelemből választva.

Minden ember egyedi. Így minden gyász egyedi. 

Szóval nem kell úgy éreznünk és tennünk, ahogy a testvérünk, vagy a gyerekünk, akár a szomszéd...

Idén először csak magadra figyelj. Csendesedj el tíz percre, és nézz magadba. Milyen érzések vannak benned? 

Hogy vagy te most?

Ha fáradt vagy, pihenj. Ha csendre vágysz, add meg magadnak.

Ha hiányzik a család menj el hozzájuk, hívd fel őket, vagy hívd meg őket magadhoz. 

Az elvárások magaddal szemben megölik a lelket. Ne várj el semmit, csak engedj. Ne aggyal találd most ki, hogy mi esne jól, hanem a szíveddel.

Feküdj fel a víz tetejére, és csak sodródj át ezen a karácsonyon, de közben légy éber. Érezz. Legyél nyitott. 

Ne akard ezt most, csak engedd meg magadnak, hogy átfolyjon rajtad keresztül az emlékezés, a szeretet a meghittség, vagy amit most éppen érzel.