Boldog születésnapot anyucikám!

Ma kifejezetten nehéz napom van. Ma különösen kiváltságosnak látom azokat az embereket, akik nem élnek mély gyásszal a szívükben.

Olyan alapigazság, és mégsem e szerint élünk, hogy csak fogadd el a dolgokat olyannak amilyenek.

Mindjárt itt van a Szenteste. De mit kezdjek vele, ha nekem csak fájdalom van a szívemben?

Boldog 40. születésnapot kívánok magamnak!

Ha engem kívülről néztél, talán, sosem feltételezted, hogy bármi problémám lehetett az életemmel. Hisztinek tűnhetett mindaz, amiről eddig olvastál tőlem. Egy csajszi, aki figyelmet akar bármi áron, és bizonygatni akarja, hogy értékes. Az is lehet, hogy még ennyire sem érintettelek meg, nem is voltam számodra még annyira sem érdekes, hogy ennyit is...

A mottóm az lett az elmúlt félévben, hogy "szeretném másoknak megadni azt a támogatást, amit én anno nem kaphattam meg". Nagyon sok dolog van, amit ma átlátok, és tudok, aminek a birtokában ma már egy teljesebb, értékesebb, nyugodtabb életet tudok élni lelki szinten.

Egy újabb Halottak Napja jött el, amikor Rád emlékezem.

Ha megengedjük magunknak, hogy egy pillanatra megálljunk, és tudatosan kiszálljunk a Mókuskerékből, akkor feltehetjük magunknak a kérdést, ki is vagyok én valójában?

/Az előző heti blog folytatása/